furcsa dolog olyan emberről írni, akiről egykor azt hittem, hogy mindig mellettem lesz, mára meg olyan szinten eltávolodtunk egymástól, amennyire csak lehetett. tavaly ismertem meg, onnantól kezdve elszakíthatatlanok voltunk... én megbíztam benne, ő megbízott bennem. minden nap együtt fetrengtünk az önpusztítás gödrében. így tartott ez egészen márciusig, amikor elhatároztam, hogy felhagyok a mindennapos alkohol- és drog fogyasztással. ő továbbra is úgy gondolta, hogy ez kell a boldogságához, odakeveredett a régi társaságomhoz és a mai napig életcélok nélkül vedeli a kannásbort az ország bármely részén. hogy mennyire tetszik ez? kurvára nem. annyiszor vitatkoztunk emiatt az utóbbi időben... de ő valahogy mégsem tud kiszakadni ebből. belekeveredett ebbe az egészbe és nem rendelkezik elég akaraterővel, hogy szakítson ezzel az életformával. talán már nem is akar.
- őszintén remélem, hogy megváltozol és kezdesz valamit az életeddel... el se tudod képzelni, hogy mennyire fáj így látni téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése