nos, úgy döntöttem, új blogot kezdek, a régi túlságosan is lehangolt, de hát ez volt a múltam. eddig csak a szenvedésemről írtam, a mindennapos kiléteimről és egyéb dolgokról, amire a legkevésbé se vagyok büszke.
az életem 360°-os fordulatot vett.
felhagytam az eddigi életformámmal, a nagy mennyiségű alkoholfogyasztással, a drogokkal, nem járok már a deák ferenc térre, otthagytam az eddigi társaságot... szabadidőm nagy részét itthon töltöm, újra van időm meccsekre járni, olvasni, van időm a családra. végre itthon is rendbe jött minden és bár mocskosul irigykedem a bátyámra, emellett büszke is vagyok rá és a sikereire. a magyar underground hiphop változatlanul a szerelmem, ahogy újpestbe is sikerül egyre inkább beleszeretnem. leírhatatlan, szavakban elmondhatatlan, hogy mit érzek, amikor újpesten vagyok.
tanulás terén mostmár vannak gondok, az idei iskolai teljesítményemmel nagyjából kitörölhetem a seggem, sikerült elbasznom ezt az évet. de nem baj, megfogadtam, hogy jövőre mindent másképp csinálok. eddig jópár parám volt, közbejött egy kisebb fajta pánikbetegség, amelynek köszönhetően egy ideig nem is mozdultam ki itthonról. mostmár csak hiphop partykba járok, nem hallgatok dubstepet, drum n' basst, bármennyire is szerettem régen... nem az én műfajom. a hiphopnak köszönhetően egyébként rengeteg embert ismertem meg és rengetegben csalódtam is.
barátok? maximum szandus és fanni maradt, de örülök, hogy legalább ők mellettem vannak, másokra nincs is szükségem. "gyerekkori barátok kilóra eladtak" - igen, eltűnt mindenki, aki eddig körülöttem volt, de valljuk be, mostmár nem is érdekel.
nem tudom, mi lesz velem nyáron... dolgozni akarok, elegem van abból, hogy itthon élősködök. nem akarom úgy végezni, mint tavaly nyáron, mindennapos ivászatok, többnapos kilétek és undorító másnaposság... meguntam. rájöttem, hogy nincs rá szükségem. nem hiányoznak azok az emberek, akikkel eddig minden nap együtt jártuk a várost, nem hiányoznak a balhéik, a lopások, a menekülés a rendőrök elől. nem akarok soha többé kannás bort látni, meg azt, hogy hány csíkot tolnak fel előttem.
minden más lett az utóbbi időben, de kezdek hozzászokni... nem hiányzik az az ember, aki ezelőtt voltam.
az életem 360°-os fordulatot vett.
felhagytam az eddigi életformámmal, a nagy mennyiségű alkoholfogyasztással, a drogokkal, nem járok már a deák ferenc térre, otthagytam az eddigi társaságot... szabadidőm nagy részét itthon töltöm, újra van időm meccsekre járni, olvasni, van időm a családra. végre itthon is rendbe jött minden és bár mocskosul irigykedem a bátyámra, emellett büszke is vagyok rá és a sikereire. a magyar underground hiphop változatlanul a szerelmem, ahogy újpestbe is sikerül egyre inkább beleszeretnem. leírhatatlan, szavakban elmondhatatlan, hogy mit érzek, amikor újpesten vagyok.
tanulás terén mostmár vannak gondok, az idei iskolai teljesítményemmel nagyjából kitörölhetem a seggem, sikerült elbasznom ezt az évet. de nem baj, megfogadtam, hogy jövőre mindent másképp csinálok. eddig jópár parám volt, közbejött egy kisebb fajta pánikbetegség, amelynek köszönhetően egy ideig nem is mozdultam ki itthonról. mostmár csak hiphop partykba járok, nem hallgatok dubstepet, drum n' basst, bármennyire is szerettem régen... nem az én műfajom. a hiphopnak köszönhetően egyébként rengeteg embert ismertem meg és rengetegben csalódtam is.
barátok? maximum szandus és fanni maradt, de örülök, hogy legalább ők mellettem vannak, másokra nincs is szükségem. "gyerekkori barátok kilóra eladtak" - igen, eltűnt mindenki, aki eddig körülöttem volt, de valljuk be, mostmár nem is érdekel.
nem tudom, mi lesz velem nyáron... dolgozni akarok, elegem van abból, hogy itthon élősködök. nem akarom úgy végezni, mint tavaly nyáron, mindennapos ivászatok, többnapos kilétek és undorító másnaposság... meguntam. rájöttem, hogy nincs rá szükségem. nem hiányoznak azok az emberek, akikkel eddig minden nap együtt jártuk a várost, nem hiányoznak a balhéik, a lopások, a menekülés a rendőrök elől. nem akarok soha többé kannás bort látni, meg azt, hogy hány csíkot tolnak fel előttem.
minden más lett az utóbbi időben, de kezdek hozzászokni... nem hiányzik az az ember, aki ezelőtt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése